Ki hódítja meg elsőként a Mariana-árok legmélyét?

Milliárdos kalandkeresők készülnek ezekben a napokban is - sőt, valójában már évek óta - csaknem 11 ezer méteres mélységbe, a Mariana-árok mélyére, hogy a Csendes-óceán fenekén világgá kürtöljék a Föld legmélyebb pontjának meghódítását. Több millió dolláros eszközökkel tör a mélységbe mások között Richard Branson nagyvállalkozó és James Cameron, a Titanic és az Avatar című kasszasikerek kanadai rendezője. A versenyfutás megkezdődött a bolygó tán utolsó még meg nem hódított pontjára, aki sikerrel jár, történelmet írhat. A küldetés azonban kockázatos, a víznyomás egy pillanat alatt porrá zúzhatja az álmokat, és életeket követelhet.

Utazás a Föld mélyére, ezer elefánt súlyával

Bruce Jones háromszor csapja össze a kezét, mintha szúnyogot akarna elkapni: ilyen gyorsan zajlana minden, ha az üveg megadná magát a nagy nyomásnak, megrepedne az acél és szétpattannának a szénszálak. A halál is szemvillanás alatt következne be 11 kilométerrel a tengerszint alatt. "A másodperc töredéke alatt mindennek vége lenne. A kapitány nem is fogná fel, hogy mi történik. De mindez nem fog bekövetkezni - mondja a floridai Vero Beach-en működő Triton Submarines nevű cég feje. - Semmi kétség, a merülés sikeres lesz, és forradalmasítjuk ember és óceán kapcsolatát."

Jones egyike annak a maroknyi dollármilliomosnak, akik új fejlesztésű mini tengeralattjárókkal törnek a világ tengereinek legmélyebb pontjára. 10 994 méteres mélységbe vágynak, a Mariana-árok sziklás hasadékába. Az árokba, amelyet "isten mintha baltával vájt volna a tengerbe", és amely Guamnál tátong.

Jelenleg négy expedíció készül az árok meghódítására. Jones tengeralattjárója, a Triton 36 000/3 kutatásra és utazásra is alkalmas eszközként akarja elérni a mélységet. Cameron, a világ legjövedelmezőbb filmjének, az Avatarnak és a Titanicnak a rendezője egyedül akar alámerülni a fagyos sötétségbe. A Deepsearch, a torpedó formájú kutató tengeralattjáró fejlesztését Eric Schmidt, a Google vezetője támogatja, míg Richard Branson a Deepflight Challenger névre keresztelt egyszemélyes eszköz építését segíti Chris Welsh kaliforniai ingatlanmogullal együtt.

Utazás Hadész világába, az örök sötétségbe

A veszélynek mindannyian tudatában vannak.

"Létezik kockázat - ismeri be Welsh a Der Spiegel című német magazinnak nyilatkozva. - Odalent nincs lehetőség mentőakcióra. Egy rés a biztos halált jelenti".

Az ingatlanmodul azonban nem hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta az őrület. "Az a hely a Hold Földtől távol eső oldalához hasonlítható. A küldetés egyedülálló lehetőséget jelent, és drámai mértékben fogja bővíteni a tenger mélyéről szóló ismereteket" - érvel.

1960-ban már járt ember a Mariana-árok mélyén: január 23-án Jacques Piccard svájci kutató és Don Walsh, az Egyesült Államok tengerészetének hadnagya a Trieste nevű tengeralattjáróval merült alá és ért le - mint később kiderült, nem a természeti képződmény legmélyebb pontjára, hanem - 10 916 méterre. Az Olaszországban és Németországban épített hajónak öt órába telt lejutni, Piccard és Walsh a törékeny plexiablaknál állva leste a külvilágot. Szerencséjükre az üvegen nem keletkezett repedés. A két férfi mindössze 20 percet töltött az óceán fenekén, majd emelkedni kezdett a 16 tonnás fémóriással, és három óra alatt ért a felszínre.

A modernkori pilóták azonban "jobban" akarják csinálni. A legfejlettebb technika segítségével órákat tölthetnek majd odalent. Az út klausztrofóbiás élményt ígér, kilométeres vízoszloppal a fejük fölött.

A versenyfutás megkezdődött, jelenleg Cameron és Welsh tűnik legesélyesebbnek arra, hogy elsőként érjen célba. Ők akár már márciusban lejuthatnak az alvilág zónába (Hadal), amelyet Hadészról, a görög istenről neveztek el. Hadész világában örök sötétség várja őket, odalent két Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik. A hajók üvegkupolájára ezer elefánt súlyának megfelelő nyomás nehezedik majd.

Felfedezők "vadászgéppel", torpedóval, magzatpózban

A stabilitás épp ezért kulcsfontosságú a küldetés sikerében.

A Deepflight Challenger például 3,6 tonna szénszálat és titánt tartalmaz. A pilótafülke kvarcüvege 13 centiméter vastag. Welsh fekve fogja megtenni az utat az alvilágba. "Olyan a kilátás a hajóból, mint egy vadászgépből" - mondja.

A szerkezet nemcsak ebben emlékeztet a légierő gépeire, hanem szárnyaival is. Nem tengeralattjáróként merül le, hanem azon az elven működik, ahogy egy repülő szeli a levegőt: gyakorlatilag le fogja szippantani a nyomás a mélybe.

A Deepflight Challengert eredetileg Steve Fossettnek építették, de miután az amerikai milliárdos 2007-ben odaveszett egy repülőszerencsétlenségben, Welsh vette át a program irányítását. A kaliforniai ingatlanmogul most már az utolsó nyomásteszteket végzi, hogy aztán mindössze egy óra 45 perc alatt leérjen a mélybe. Ha sikerrel jár, Welsh és Branson további mélységeket akar meghódítani, például a Puerto Ricó-i árkot, az Atlanti-óceán legmélyebb - 8605 méteres - pontját.

"Teljesen új világot fedezhetünk fel, ismeretlen fajokkal, az álmodozók kedvéért pedig tele régi spanyol hajókkal, galleonokkal" - jegyzi meg Branson.

A milliárdos üzletember szenvedélyénél fogva hajszolja a rekordokat. A Mariana-árok mélyére törő más kalandkeresőket azonban kevésbé a rekord, mint inkább a tenger mélyének még ismeretlen csodavilága iránti megszállottság vezérli. "Szorosan együttműködünk tudósokkal, hogy a lehető legjobb és legsokoldalúbb tengeralattjárót építsük meg" - fogalmaz Liz Taylor, a kaliforniai Deep Ocean Exploration and Research képviselője.

A vállalkozás építi a Deepsearch nevű kutató tengeralattjárót, amelynek létrehozására 40 millió dollárt bocsátottak rendelkezésre. A támogatók között van Eric Schmidt Google-vezető. A cég nem "kaszkadőrmutatvány" keretében akar lejutni, sokkal inkább az a szándéka, hogy kikövezze az utat a kutatók és a jövő számára.

Ennyiből lehet beleszagolni a világűrbe is

James Cameron már 2005 óta dolgozik egyedi tengeralattjáróján ausztrál mérnökök segítségével.

Bár a kanadai filmes nem szívesen oszt meg részleteket vállalkozásának anyagi vetületeiről, annyit azért lehet sejteni, hogy nem spórol. A szerkezetet háromdimenziós kamerákkal és nagyteljesítményű fényszórókkal szerelték fel, és Cameron mellett egy kicsi, távvezérlésű robot is helyet kap a fedélzeten. Hasonló eszközt használt a rendező a Titanic roncsának feltérképezésénél is.

Cameron szerint a tudományos világot lázban tartja az expedíciók híre, ő azonban nem szívesen tekinti magát egy versenyfutás résztvevőjének. Ő is jól áll a felkészüléssel, útja azonban minden bizonnyal kényelmetlen lesz, a fedélzeten ugyanis olyannyira helyszűkében van, hogy gyakorlatilag magzatpózban kell alámerülnie.

A mezőnyben a 36 300/3 számít a tengeralattjárók limuzinjának: a kilenctonnás szerkezetben három utas is helyet foglalhat már-már kényelmes lábtérrel. Az építők óriási hangsúlyt fektettek a védelemre, ultrakemény réteg védi a hajót, amely akár négynapi oxigéntartalékkal is el van látva.

Mindennek az az oka, hogy Jones kis szériában ugyan, de többet is gyártani akar a szerkezetből. Kutatóintézetek és felfedezők 15 millió dollárért tehetnek majd szert a tengeralattjáróra. A hasznot fizető vendégek is növelnék, Jones ugyanis a Deep Ocean Expedition nevű céggel karöltve kalandkereső turistákat küldene a mélybe - utanként és fejenként mintegy 200 ezer dollárért. "Ennyiből lehet beleszagolni a világűrbe is" - jegyzi meg.

Az élmény mindazonáltal nem garantált, a kilátás ugyanis nem mérhető ahhoz, amely a világűrben tárul az ember szeme elé. Amikor bő 50 évvel ezelőtt a Trieste leereszkedett, olyannyira felkavarta a hordalékot, hogy még az akkor igen jónak és erősnek számító fényszórók segítségével is alig volt felismerhető valami. Piccard ennek ellenére úgy vélte, hogy különleges lepényhalat látott az árok fenekén. Biológusok viszont azt gyanítják, hogy amit a kutató egyedülálló fajnak gondolt, inkább tengeriuborka lehetett...

- KERESÉS A HONLAPON -


zalamedia